|
"Ők azok, akiket
igazságtalansággal űztek ki az otthonukból, vagy azért, mert azt mondták:
a mi Urunk Allah." (Korán, 22:40) |
||
|
Mi történik Csecsenföldön? A háború sebei Egy csecsen város halála Egy csecsen falu halála Menekültek Gyerekek a háborúban Nők a háborúban Harcosok Orosz katonák Nemzetközi szervezetek Mit tehetek én? |
A reményvesztett városDecember 8, 1999 Az első benyomásom az, hogy a város teljesen kihalt. Romok és törmelék mindenütt, egyetlen ép házat sem látni. Aztán, ahogy beljebb megyünk a városba, látom, hogy meglepően sokan élnek még itt. 20-30 ezer ember él még Groznijban, a legtöbben öregek, vagy kisgyerekes anyák, akik nem tudnak sehova menni. A csecsenek és az oroszok feszültség nélkül élnek egymás mellett. Nem egymást vádolják a harcokért és a szenvedésért, hanem az orosz kormányt. Moszkva nemzeti hovatartozástól függetlenül bombázza Groznij polgári lakosságát. Az emberek a romos lakásokban élnek, éjszakára pedig a pincékbe húzódnak, akár harminc ember is bezsúfolódik egybe, így próbálva menekülni a bombázás és a hideg elől. Nincs gáz, nincs villany, nincs víz. Egy öreg orosz bácsi több mint két kilométert gyalogolt kis lakása romjaitól, hogy valami ennivalót szerezzen magának. Lakásában már se fűtés, se víz, és az ablaküvegek is kitörtek. „55 éve itt élek” – mondja – „és nem is fogok elmenni. Nincs már senkim, nincs családom Oroszországban, és nincs hová mennem.” Az orosz légierő szándékosan játszik ezekkel az emberekkel. Én magam is láttam, ahogy alacsonyan elrepülnek egy falu felett, és rakétákat szórnak a vidékre. Aztán visszatérnek, és pár száz méterrel közelebb hullanak a bombák. A nők és a gyerekek sírnak és sikoltoznak, a férfiak próbálnak erősen maradni. De mind tudják, hogy amikor a gépek ismét visszatérnek, a lövedékek már rájuk fognak hullani. A 34 éves Zarima Domszkaja Groznijból menekült el, és megdöbbentő dolgokat látott. „A város egyszerűen pokollá változott. Egy percig sem lehet az utcán maradni. Éjjel-nappal lőnek, a légierő és a földi tüzérség is. Még a pincében is veszélyes”. Domszkaja egy héttel korábban ment Groznijba, hogy kimentse 24 éves öccsét, aki megsérült a bombázásban, és kórházban fekszik. Nem tudta kihozni őt a városból. Elmeséli, hogy a kórházban minössze három orvos operál, köztük a csecsen egészségügyi miniszter saját maga is. Volt olyan nap, hogy egymás után 49 műtétet hajtottak végre. |
|
 |
A csecsen főváros, Groznij piacát (a város csaknem minden épületével együtt) lebombázták az orosz katonai erők. |
|
| A piac maradványai mellet az emberek próbálnak azzal kereskedni, amijük van. Húst egyáltalán nem lehet kapni, néhány zöldségen, konzerven és egyéb apródágon kívül még az alapvető élelmiszerek is hiányoznak. Ez az idős ember a romok alól kimentett könyveit próbálja élelmiszerre cserélni. |
 |
|
 |
Egy halott asszony holttestét emelik ki a romok alól. |
|
| Régen itt laktunk...
|
 |
|
 |
A városban nincs víz, villany és gáz. Az emberek vödrökben próbálnak vizet szerezni. |
|
|
Az emberek a nappalt egykori lakásuk romjai között töltik. |
 |
|
 |
A csecsenek nem adják fel. Groznij porig rombolt épületei között még mindig leng a csecsen zászló. |
|