Biszmilláhirrahmanirrahím,
Alhamdulilláhi Rabb-il álemín, waszalátu waszelámu alá raszúliná Muhammedin, waalá álihi waszahbihi edzsmaín, ámin.

Asszelámun aleykum kedves testvéreim és kedves érdeklõdõk, üdvözlök mindenkit.

Ez a rovat az iszlám alapfogalmaival fog foglalkozni insallah. Úgy gondolom, hogy a legsürgõsebb teendõ (miután az ember elsajátította a tisztálkodás, az ima és az erkölcs alapvetõ követelményeit) az, hogy megismerje az iszlám világképet, a muszlim gondolkodást és mentalitást. A Korán nem egy száraz törvénykönyv. A Korán legnagyobb része nem elõírásokkal vagy büntetések kiszabásával foglalkozik, hanem az alapokkal: az emberek Allahról, a túlvilágról, a teremtményekrõl, az életrõl és önmagukról alkotott elképzeléseit igyekszik megváltoztatni, kijavítani. Ugyanis az ember életére és cselekedeteire a legalapvetõbb befolyást a világról és a jövõrõl alkotott képe gyakorolja. Erre a képre alapul az ember értékrendje, a cselekedeteit és az életvitelét pedig ez az értékrend határozza meg.

Arra, hogy milyen hatással van az életvitelre a világ/ jövõ-kép megváltozása, jó példa az a szituáció, amikor valakivel közli az orvosa, hogy gyógyíthatatlan beteg, és már csak pár hónapja van hátra. Az ilyen helyzetbe került ember azonnal átgondolja, hogy mi az, ami valóban fontos a számára és ha kell, gyökeresen megváltoztatja az életét: a fennmaradó idõt már csak a (számára) valóban fontos dolgokra szánja. Ennek az embernek a jövõképe az, ami megváltozott: eddig azt hitte, hogy még rengeteg ideje van (sõt, titokban talán azt remélte, hogy sosem fog meghalni...), de aztán kiderült, hogy ez nem így van. A jövõképe megváltozásával 1. megváltozott az a szemszög, az a nézõpont is, amelybõl addig az életre, a környezetére, vagy önmagára tekintett; 2. megváltozott az értékrendje: újraértékelte a 'fontos' és a 'nem fontos' kategóriákat; végül pedig: 3. a megváltozott értékrendjéhez igazította az életvitelét.

A Korán üzenetének legalább ilyen forradalmi változásokat kell hoznia az ember életében. A Korán megváltoztatja a muszlim nézõpontját, hiszen 'felülrõl': Allah nézõpontjából mutatja be a világot. Az ember nem láthat messzebb, mint amennyire a képességei engedik, vagyis nem tud felülemelkedni a saját térbeli és idõbeli korlátain. Az ember csak igen töredékesen és homályosan ismeri a múltat, csak találgat a jövõt illetõen, és a jelennek is csak azt a részét ismerheti többé-kevésbé biztosan, amelyben épp fizikailag részt vesz. Ilyen korlátozott tudásra építi az értékrendszerét, ami aztán sorozatos egyéni és társadalmi katasztrófákhoz vezet. A Korán olyan távoli múltba kalauzolja az olvasót, ahová semmilyen történelemtudós találgatása nem érhet el, csak Allah mindent átfogó tudása: a világ és az ember teremtéséhez. Aztán végigvezeti az emberiség történelmén, bemutatva olyan példákat, amelyekbõl minden kor embere választ találhat a saját kora problémáira. Majd elvisz a jövõbe, amirõl szintén csak a Mindenható Allahnak van tudomása: leírja az Utolsó Napot, a Feltámadást, az Elszámolást és a túlvilági 'alternatívákat': a Mennyországot és a Poklot. Hírt ad egy olyan világról, amely hatással van ránk, de mi nem látjuk és mérni sem tudjuk: a 'láthatatlan világáról', Istenrõl, az angyalokról és a dzsinnekrõl. Ismerteti azokat a törvényeket, amelyek szerint a világegyetem mûködik, és azokat a törvényeket, amelyek az egyéni élet és a társadalmak változását befolyásolják. Egyszóval a Korán olyan átfogó tudást nyújt, amelynek elérése meghalad minden emberi képességet. Ilyen széles perspektívából nézve a 'fontos' és a'nem fontos', a 'helyes' és a 'helytelen', a 'nyereség' és a 'veszteség' fogalmak más megvilágításba kerülnek, sokszor teljesen meg is változik az értelmük. Mindez a tudás tehát nem arra szolgál, hogy kielégítse a személyes kíváncsiságunkat, hanem arra, hogy mindezeket szem elõtt tartva alakítsuk ki az értékrendünket. A biztos tudás meghatározza a helyes értékrendet; a helyes értékrend, a helyes világkép, a helyes ítélõképesség és a helyes gondolkodásmód pedig meghatározza az Istenhez, a világhoz, az élethez vagy az önmagunkhoz való hozzáállásunkat.

Ezek azok az alapok, amelyekre a muszlim személyiség felépül. (Személyiség az, aki tudja, hogy mit miért csinál és ezért biztos magában. Nem tekintget jobbra-balra, hogy ki mit szól, hanem következetesen halad a célja felé. A személyiség legfõbb ismertetõjele, hogy képes nemet mondani arra, amire nincs szüksége, ami ütközik az értékrendjével, vagy ami letéríti az útjáról. Az, akinek nincsenek elvei, ideáljai és céljai; aki nem tudja, hogy mit miért csinál, csak megy a tömeg és a megszokás után; aki nem képes kiállni az értékeiért és megvédeni azokat- az nem személyiség, csak egy egyén.)
A muszlim személyiség kialakítása az iszlám megfelelõ gyakorlásának alapja, sõt feltétele. Csak ép muszlim személyiség birtokában képes az ember úgy élni az iszlámot, ahogy azt Allah elvárja tõlünk. Csak az képes komolyan venni a hitét, aki érti azt, és tudja, hogy mit miért csinál. Az utánzáson alapuló vallásgyakorlás nem hoz jelentõs és tartós változást az életünkbe. Amint megváltoznak a körülményeink, amint nehezebbé vagy kényelmetlenné válik a környezetünktõl elütõ életmód követése: rögtön felhagyunk vele, és azzal vígasztaljuk magunkat, hogy 'attól mi még hiszünk'... ... ...

Ahhoz, hogy az értékrendünket, a gondolkodásmódunkat, a személyiségünket, az Allahhal való kapcsolatunkat, az emberi kapcsolatainkat, és általában az egész életmódunkat úgy tudjuk alakítani, hogy ezzel elnyerjük Allah tetszését és elégedettségét; ahhoz pontosan és helyesen kell megértenünk a Korán üzenetét.

A Korán fogalmait nem lehet megfeleltetni a magyar nyelvben használt vallási fogalmaknak. A szavak jelentését alapvetõen az a mentalitás határozza meg, amellyel az általuk kifejezett fogalmakhoz közelítünk. Vagyis az, hogy mi mit értünk vallás, hit, erkölcs, igazság, szeretet stb... alatt, az attól függ, hogy a mi kultúránkban, a mi környezetünkben hogyan élik meg ezeket a jelenségeket. A mi gondolatvilágunkra, a valláshoz való hozzáállásunkra a legnagyobb hatást még mindig a keresztény örökség és a materialista világkép gyakorolja. A Korán viszont független mindenféle kulturális hatástól (az arabtól is!), mert a Világ Teremtõjének szempontjából néz a világra, és ezt a nézõpontot közvetíti. Vagyis a Koránban Allah határozza meg, hogy mi a hit, a jótett, a boldogság, az igazság; vagy azt, hogy ki számít hívõnek, ki a munáfik (aki nem õszinte a hitében), ki az élõ és ki a halott... A Korán más értelemben használja ezeket a fogalmakat, mint mi. Fontos tehát, hogy mi is úgy értsük, ahogy a Korán, különben csak azt hisszük, hogy értjük (hiszen ismerõsek a szavak), de valójában lemaradunk az üzenet legnagyobb részérõl. Ez nagyon veszélyes, hiszen azt hisszük, hogy minden rendben van, teljes biztonságérzetben ülünk a babérjainkon, pedig lehet, hogy Allah szemében nem is számítunk hívõnek...

Azok a fogalmak, amelyeket insallah ebben a rovatban tárgyalni fogunk, (néhány példa: ímán, iszlám, tevhid, dín, iláh, rabb, ibáda, dzsáhiliyye, adále, hikme, zulm, emáne, hiláfe, káfir, munáfik, sirk, kibir, márifet, muhabbet, takva, ihszán, szálih amel, tevbe, tevekkul, szabr, kader, iráde, fitrat, ahlák, hidáya, gayb, seytán, tagut, dzsihád, seháda, umma, imám, uhuvve...) az iszlám világkép és a muszlim mentalitás alapkövei. Aki tud arabul Koránt olvasni, az nap mint nap találkozik velük a Korán oldalain. Aki pedig muszlim tudósok és gondolkodók mûveit olvassa, azt láthatja, hogy -Arabisztánban, Törökországban, Pakisztánban, Iránban vagy bárhol- a megértéshez és a tudatos vallásgyakorláshoz ezeken a fogalmakon keresztül vezet az út.
Insallah ezen fogalmak pontos megértése minket is hozzásegít ahhoz, hogy úgy éljük az iszlámot, ahogy azt a Mindenható Allah elvárja és elfogadja tõlünk, ne pedig úgy, ahogy az nekünk kényelmes.

Végezetül pedig a forrásaimról szeretnék beszélni. Minden fogalomhoz elsõsorban áját és hadíszt igyekszem használni. Használom az eredeti arab nyelvû Koránt, a két magyar nyelvû 'fordítást'(Simon R., Miháffy B.), és 3-4 féle török meált (értelmezést). Az ájákat én is meál formában szeretném megadni, ami azt jelenti, hogy nem erõltetném a szó szerinti jelentést, hanem inkább az értelmét igyekszem átadni úgy, hogy azt fejezze ki, amit jelent. Például a "lá iláhe illallah" kb. fordítása: "nincs isten, csak Allah", a meálja pedig: "nem méltó senki az imádatra, csak Allah" Erre az értelmezéses-fordításra (meál) az arab nyelv és fõleg a Korán sajátos tömörsége miatt van szükség. Hadísz-gyûjteményként egyenlõre a Riyádu-sz Szálihínt fogom használni insallah. Ezenkívül fõleg tefszírekbõl (Korán-magyarázat) szeretnék dolgozni: Mustafa Islamoglu: Tefsírü-l Kur'an, Te'vilü-l Furkan; Seyyid Kutub: Fí ziláli-l Kur'an; Ebu'l A'la Mevdúdi: Tefhimu-l Kur'an; Muhammed Esed: The message of the Qur'an; Elmalili M. Hamdi Yazir: Hak díni Kur'an dili; Said Nursi: Risále-i Núr.

A leggyakrabban használt 'egyéb' mûvek pedig ezek: Muhammed Fuad Abdulbaki: el-mu'dzsemu-l Mufehres li Elfazi'l Kur'ani-l Kerím; Imam Gazáli: Ihyau Ulumi-d dín; Sah Veliyyullah ed-Dihlevi: Huddzsetulláhi-l Báliga, Ibn Kayyim el-Dzsevziyye: Medáridzsu-sz Szálikín; Mustansir Mír: Kur'aní terimler ve kavramlar sözlügü (Dictionary of Qur'anic Terms and Concepts); Yusuf Kerimolu: Kelimeler, Kavramlar; Ebu'l A'lá Mevdúdi: Kur'an'in dört temel terimi (Kur'án Ki Csar Bunyadí Istilahí).

Az igyekezet tõlünk, a siker Allahtól.

Wal-hamdulilláhi Rabbi-l álemín.

Sumeyye

Elsõ rész: Biszmillah

Második rész: A vallás - dín

Hamradik rész: Istenszolgálat - Ibadah

Negyedik rész: Isten - Ilah