Abdullah ibn Masz'ud (r.a.)

(Forrás: "A Próféta társai", Vol.1, By: Abdul Wahid Hamid)

Amikor fiatal volt, s még serdülõ korban volt, szeretett barangolni Mekka hegyi ösvényein, távol az emberektól, egy kurejs törzsfõ Uqbah ibn Muayt nyáját terelgetve. Az emberek Ibn Umm Abd"N-nak, a dicsõség anyja fiának hívták ót. Az igazi neve Abdullah volt, és az apja neve Masz'ud volt.

A fiatalság hallotta az újságot, hogy a Próféta (saw) megjelent az emberei között, de nem tulajdonított túl nagy jelentõséget neki, a kora miatt sem, és azért sem, mert általában távol volt a mekkai társadalomtól. Az volt a szokása, hogy korán reggel elment Uqbah nyájával és nem tért vissza csak késõ este.

Egy napon, amint a nyáját terelgette, Abdullah messzirõl közelíteni látott két középkorú embert méltóságteljes testtartással. Láthatóan fáradtak voltak. Annyira szomjasak voltak, hogy kiszáradtak az ajkaik és a torkuk. Odamentek hozzá, köszöntötték és azt mondták: "Fiatalember, egy birka teje a miénk, hogy olthassuk szomjunkat és visszanyerjük erõnket."

"Nem adhatom", felelte a fiatal ember. "Ezek a birkák nem az enyémek. Én csak azért vagyok felelõs, hogy vigyázzak rájuk."

A két férfi nem vitatkozott vele. Bár igen szomjasak voltak, eléggé meglepte õket az õszinte válasz. És öröm sugárzott az arcukról…

A két férfi közül az egyik maga az Áldott Próféta (saw) volt, a másik pedig a társa, Abu Bakr Siddiq. Még aznap tovább mentek Mekka hegyei felé, hogy egérutat nyerjenek a kurejs harcias üldözései elõl.

A fiatal emberre nagy hatással volt a Próféta (saw) és társa és hamarosan csatlakozott hozzájuk.

Ez nem sokkal azelõtt történt, hogy Abdullah ibn Masz'ud Muszlim lett, és felajánlotta, hogy a Próféta (saw) szolgálatába szegõdik. A próféta beleegyezett és attól a naptól kezdve a szerencsés Abdullah feladta a birkapásztorkodást azért cserébe, hogy az áldott Próféta (saw) szükségleteirõl gondoskodjon.

Abdullah ibn Masz'ud közeli kapcsolatba került a Prófétához (saw). Elvégezte a Próféta (saw) háza körüli munkákat és a házon belüli munkákat egyaránt, elkísérte õt az utazásaira és a hadjárataira. Õ volt az, aki felébresztette õt, ha elaludt. Eltakarta õt, ha mosakodott. Õ vitte a botját és a sziwákját (fogtisztító) és minden más személyes dolgát intézte.

Abdullah ibn Masz'ud nagyon sok tapasztalatot szerzett a Prófétav házában. A Próféta (saw) irányítása alatt volt, és alkalmazkodott a szokásaihoz és követte minden jellegzetességét, amíg azt nem mondták róla, hogy "Õ volt az, aki jellemében legjobban hasonlított a Prófétára".

Abdullah a Próféta (saw) "iskolájában" tanult. Õ volt a Korán legjobb recitálója a társak között és õ értette azt legjobban mindegyikük között. Õ volt a Shariah legjobb ismerõje. Semmi sem mutatja ezt jobban, mint annak az embernek a története, aki odament Umar ibn al-Khattabhoz, amikor az Arafat hegy fennsíkján állt, és azt mondta:

"Eljöttem ó Amir al-Mumineen Kúfából, ahol hagytam egy embert, aki emlékezetbõl írja le a Koránt több példányban.

Umar nagyon megharagudott és bosszankodva járkált fel-alá a tevéje mellett.

"És ki az? - kérdezte.

"Abdullah ibn Masz'ud", felelte az ember.

Umar haragja lejjebb lohadt, és visszanyerte lelki nyugalmát.

"Allahra mondom, nem ismerek olyan embert, aki képzettebb ebben a dologban nála." Hadd mondjak errõl neked valamit. - folytatta Umar.

Egy éjszaka Allah Küldöttének, béke legyen vele, volt egy beszélgetése Abu Bakrral a Muszlimok helyzetével kapcsolatban. Én is velük voltam. Amikor a Próféta (saw) elment, mi is vele mentünk, és ahogy átmentünk a mecseten láttuk, hogy ott áll egy ember és imádkozik, s mi nem ismertük fel õt. A Próféta (saw) ott állt, és hallgatta õt, majd hozzánk fordult és így szólt: "Ha valaki ugyanolyan frissen akarja olvasni a Koránt, mint amilyen a Kinyilatkoztatáskor volt, az olvasson Ibn Umm Abd recitációja szerint.

Az imádkozás után, amikor Abdullah leült fohászkodni, a Próféta - béke legyen vele - azt mondta: "Kérj, és megadatik neked. Kérj, és megadatik neked."

Umar folytatta: Azt mondtam magamnak, hogy el fogok menni Abdullah ibn Masz'udhoz most azonnal és elmondom neki a jó hírt, hogy a Próféta (saw) biztosította õt a fohásza elfogadásáról. El is mentem, és úgy tettem, de megtudtam, hogy Abu Bakr már elõttem ott járt és közölte vele a jó hírt. Allahra mondom, Abu Bakrt sohasem tudtam megelõzni egy jócselekedet megtételében.

Abdallah ibn Masz'udnak, mivel ilyen tudást szerzett a Koránnal kapcsolatban, azt kellett volna mondania: "Mellette, aki mellett voltam, és aki nélkül sem a Korán nem lett volna kinyilatkoztatva, sem Allah nem nyilatkozott volna meg, ám az én tudásom nélkül a kinyilatkozás minden körülménye ugyanilyen lett volna. Istenre mondom, ha lenne valaki, aki többet tud Allah könyvérõl, mindent megtennék, ami erõmbõl telik, hogy vele lehessek.

Abdullah nem túlzott, amikor magáról beszélt. Egyszer Umar ibn al-Khattab találkozott egy karavánnal az egyik utazása során, mikor kalifa volt. Szuroksötét volt, és a karavánt nem lehetett pontosan látni. Umar megparancsolta valakinek, hogy üdvözölje a karavánt. Úgy történt, hogy Abdullah ibn Masz'ud benne volt.

"Honnan jöttök?" - kérdezte Umar.

"A mély völgybõl" - érkezett a válasz. (A fadj amiq - mély völgy kifejezés a Koránban említett)

"És hová mentek?" - kérdezte Omár.

"Az õsi házban" - jött a válasz. ( Az al-bayt al-atiq - õsi ház kifejezés a Koránban említett).

"Van egy tanult személy (alim) közöttük., - mondta Umar és megparancsolta valakinek, hogy kérdezze meg attól a személytõl:

"Melyik a legjobb rész a Koránban?"

" Allah, Nincs más Isten Rajta kívül, az Élõn az Önfenntartón kívül, nem vesz rajta erõt sem szendergés, sem álom" - felelte az illetõ idézve a Trón áját.

"Melyik az a rész a Koránban, amelyik a legtisztábban szól az igazságról?

"Allah megparancsol mindent, ami igazságos és becsületes, a rokonok etetését…" - jött a válasz.

"Mi a legátfogóbb megállapítás a Koránban?"

"Akiben egy atomnyi jó van, azt Õ meglátja majd, és akiben egy atomnyi rossz van, azt is meglátja majd"

Melyik az a rész a Koránban, amely a legnagyobb reményt adja?

"Mondd, Ó szolgáim, akik vétkeztetek saját magatok ellen, ne mondjatok le Allah kegyelmérõl. Bizony, Allah megbocsát minden bûnt, Õ a Megbocsátó, az Irgalmas."

Ez után Umar megkérdezte: "Abdullah ibn Masz'ud köztetek van?"

"Igen, Allah akaratából," - válaszolta az ember a karavánban.

Abdullah ibn Masz'ud nemcsak jó Korán recitátor volt, és nemcsak tanult ember, hanem buzgó istenhívõ is. Ráadásul erõs és bátor harcos volt, olyan, aki halálkomoly tudott lenni, ha a helyzet úgy kívánta.

A Próféta (saw) társai együtt voltak egyszer Mekkában. Elég kevesen voltak, gyengék és sanyarú sorsúak. Így szóltak: "A Kurejs törzsbeliek nem hallották még, hogy a Koránt nyíltan és hangosan recitálták volna. Ki az az ember, aki recitálni tudná nekik?"

"Én fogom recitálni" - jelentkezett önként Abdullah ibn Masz'ud.

"Mi féltünk téged" - mondták. Olyasvalakit akarunk, akinek törzse van, aki megvédi õt tõlük, az õ gonoszságuktól.

"Engedjétek, hogy én legyek" - erõsködött Abdullah ibn Masz'ud, Allah megvéd engem az õ gonoszságuktól." Ekkor kiment a mecsetbõl és odaért Maqam Ibrahimoz, (néhány méterrel a Kábától). Hajnalodott és a kurejs törzs a Kába körül ült. Abdullah megállt a Maqamnál, és és elkezdte a recitálást:

" 'Bismillahir Rahmani-r Rahim. ArRahman. Allama-l | Qur'an. Khalaqa-l insan. Allamahu-l bayan . . .

A kegyelmes és irgalmas Allah nevében, A Kegyelmes megtanította a Koránt. Õ teremtette az embert és megtanította neki a beszédet.
"Mit mond Ibn Umm Abd?"

"Abból olvas valamit, amit Mohamed hozott" - jöttek rá.

Felmentek hozzá és elkezdték verni az arcát ahogy folytatta a recitálást. Amikor visszament a társaihoz a vér csakúgy folyt az arcából.

"Ez az, amitõl féltettünk téged." - mondták.

"Allahra", - felelte Abdullah, "Allah ellenségei sincsenek kényelmesebb helyzetben, mint én ebben a pillanatban. Ha kívánod, holnap is kimegyek és megcsinálom újra ugyanezt."

"Már így is eleget tettél" - mondták neki - "Meghallattad velük, amit nem szerettek volna hallani".

Abdullah ibn Masz'ud Oszmán Kalifa idejéig élt, Allah legyen elégedett vele. Amikor beteg volt és a halálos ágyán volt, Oszmán eljött hozzá és azt mondta:

"Mi a betegséged?"

"A bûneim".

"És mit kívánsz?"

"Uram kegyelmét."

"Ne adjam oda most a fizetségedet, amit éveken keresztül visszautasítottál?"

"Nincs rá szükségem."

"Legyen az a lányaidé, akik utánad következnek."

"Attól félsz talán, hogy a gyermekeimnek nem lesz vagyonuk? Megparancsoltam nekik, hogy olvassák el az Al-Waqiah szúrát minden éjjel, mert én hallottam a Próféta (saw) szavát, amikor azt mondta: "Aki olvassa az Al-Waqi'ah szúrát minden éjjel, annak örök vagyonra tesz szert.

Azon az éjjelen Abdullah eltávozott Ura társaságába, az õ tanítása Allahról való megemlékezés volt és az Õ Könyve ájáinak a recitálása.

Írj nekünk!